A hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelvei

(vitaanyag)

Cigány Tárcaközi Bizottság

 


Előszó

A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) Korm. határozat 4. pontja feladatul tűzte ki, hogy a cigányság társadalmi integrációjának elősegítése, életkörülményeik, társadalmi helyzetük javítása érdekében, a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság dolgozzon ki átfogó, tudományosan megalapozott, hosszú távú társadalom és kisebbségpolitikai stratégiát az Országos Cigány Önkormányzat bevonásával.

A hosszú távú roma stratégia célja, a Magyarországon élő cigány lakosság társadalmi és gazdasági integrációja, a kisebbségi identitásuk megőrzéséhez szükséges feltételek egyidejű biztosítása. A hosszú távú stratégia egyik alapvető célja, a lehető legszélesebb körű társadalmi konszenzus kiépítése és fenntartása. Ennek érdekében társadalmi vitára bocsátom jelen vitaanyagot.

A hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelvei vitaanyagának elkészítését – melyet a Kormány 1078/2001. (VII. 13.) Korm. határozatával fogadott el – több éves szakmai munka előzte meg. A vitaanyag elkészítése során, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a cigánysággal kapcsolatban készült tudományos kutatásokra, politikusok, országos- és helyi kisebbségi önkormányzati, helyi önkormányzati, civil szervezetek képviselőinek javaslataira, a szaktárcák hosszú távú stratégiával kapcsolatos irányelveire, prioritásaira, az Európa Tanács szakértője által készített tanulmányokra, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelye által készített tudományos alapvetésekre támaszkodott.

A stratégia az oktatás, a munkaerő-piaci helyzet javítása, valamint a családjóléti kondíciók fejlesztése területén megjelölt ágazati prioritások mellett, további alapelveket fogalmaz meg.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a stratégia érdekében tett kormányzati erőfeszítések Európában egyedülállóak. Így a romákat érintő hosszú távú stratégiának kiemelkedő belpolitikai jelentősége mellett, nemzetközi vonatkozásai is rendkívül fontosak. A most lebonyolításra kerülő vita során kell megkeresni minden kapcsolódási pontot, és a stratégia sikeres megvalósításához szeretném megnyerni a társadalom többségének támogatását is. Lényeges, hogy mindenki számára lehetővé tegyük azt, hogy a stratégia tényleges alakítója legyen, ugyanakkor minden egyes embert, szervezetet, közintézményt szembesíteni kell az ebből következő felelősségvállalással is.

A hosszú távú cigányügyi stratégia kialakításával a magyar Kormány továbbra is céltudatos politikát kíván folytatni a roma kisebbség helyzetének javítása érdekében. A társadalmi vitát követően a hosszú távú stratégiát a Kormány az Országgyűlés elé terjeszti deklarálva ezáltal, hogy a romákat érintő problémák megoldása csak társadalmi közmegegyezésen, konszenzuson alapulva közös felelősségvállalással valósulhat meg. Kérem ezért, hogy legyen cselekvő részese a társadalmi vitának.

Buapest, 2001. július 12.

Dr. Dávid Ibolya
igazságügy-miniszter

 


1. A hosszú távú stratégia szükségességének indokai

1. 1. A roma lakosság társadalmi helyzete

A magyarországi cigány lakosság hátrányos életkörülményei, társadalmi helyzete közismert, részletesen kutatott, elemzett problémakör Magyarországon. A roma lakosság társadalmi mutatói lényegesen rosszabbak az országos átlagnál, nagy többségük él bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetben, a létminimum alatt. A 1989-1990-es években megjelenő munkanélküliség tömegesen érintette a romákat, ők kerültek ki legnagyobb számban a munkaerőpiacról, és számukra a legnehezebb a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. A roma lakosság esetében az általános iskola elvégzése terén javultak az arányok, a középfokú, felsőfokú képesítések megszerzése tekintetében még mindig jelentős a lemaradás a nem roma lakossághoz képest. A hazai cigány kisebbség hátrányos helyzete összetett. Társadalmi annyiban, amennyiben alacsony képzettségük, a családok nagysága, egészségi állapotuk, s a velük szemben meglévő előítélet hátráltatja őket a társadalmi mobilitásban. Többségük az ország fejletlen infrastruktúrájú, gazdasági válság sújtotta régióiban, valamint kedvezőtlen helyzetű, az átlagosnál rosszabb életfeltételeket kínáló településeken él.

A felsorolt problémák legtöbb esetben együttesen vannak jelen és járulnak hozzá a roma népesség növekedő marginalizálódásához, kirekesztettségéhez. A kedvezőtlen tényezők kumulatív, összeadódó hatása tovább súlyosbítja a roma lakosság helyzetét. Azok a roma családok, amelyeknek tagjai elveszítették a szerény megélhetést biztosító állásukat, nem tudják tovább fizetni a lakbért, a közüzemi díjakat, ezért egészségtelen lakásviszonyok közé kerülnek vagy jogcím nélküli lakóvá válnak, egyre távolabb kerülve a közszolgáltatásoktól, az iskolától és bármilyen munkahely lehetőségtől.

Egyre kirekesztettebbekké válnak és a szegénységük fokozottabban, növekvő mértékben reprodukálja önmagát. A romák helyzetét nem lehet leegyszerűsíteni sem szegénységi problémává, sem kisebbségpolitikai kérdéssé. Esetükben a kirekesztődésnek megvannak a sajátos jellemzői, amelyek nemcsak a gazdasági folyamatokból, szociális hátrányokból, hanem az össztársadalmi értékítéletből, szemléletből következnek. A cigány lakosság esetében a szociális ügyek kezelése és a kisebbségpolitikai intézkedések keveredése gyakran vezet a cigány kisebbség elkülönüléséhez, szegregációjához, a szociális problémáik etnicizálódásához. A roma lakosság súlyos szociális problémáit az általános szociálpolitika keretében kell kezelni.

Hosszú távon arra kell törekedni, hogy a szociális és kisebbségpolitikai kérdések világosan elkülönüljenek a roma kisebbséget érintő intézkedések során. Nem engedhető meg továbbá annak a szemléletnek a felerősödése, amely a cigányságot teszi felelőssé az őket sújtó szegénységért, önhibájukra és másságukra hivatkozva. Ugyanakkor nem fogadható el az a szemlélet sem, amely a közösségek és az egyén felelősségét tagadva a cigányságot sújtó minden probléma miatt a többségi társadalmat teszi felelőssé.

1. 2. A roma kisebbség képviseleti tevékenységének megjelenése

A romák marginalizálódásával párhuzamosan, egy demokratizálódási folyamat is végbemegy a társadalomban, amely a roma lakosságot is kedvezően érinti. Az elmúlt években jelentősen erősödött a romák érdekérvényesítési és érdekképviseleti lehetősége, amelyben az Országos Cigány Önkormányzatnak, a helyi cigány kisebbségi önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek kiemelkedő szerepük van. A kisebbségi jogok intézményesülésének, illetve a különböző állami intézkedések hatásainak eredményeként kialakult Magyarországon egy olyan roma értelmiségi és érdekképviseleti tevékenységet végző réteg, amely aktívan részt vesz az állami és helyi politikák alakításában, a közintézmények és civil szervezetek tevékenységében.

Mint minden demokratizálódási folyamatban, a romák képviseletét felvállaló szervezetek és egyének között is megjelent a versengés és a rivalizálás. A megosztottság a roma közösségeknek is árt. A nem egyszer személyeskedésig fajuló ellentétek egyfelől tovább növelik a romákkal szembeni előítéleteket, másfelől pedig gyakorta előfordul, hogy a vitákban megjelenő szervezeti vagy egyéni érdekek meggyengítik a közösségek érdekérvényesítési lehetőségét, a közös érdekképviselet „erejét", sikerességét.

A hosszú távú stratégia kialakításához és megvalósításához adottak a romák részvételének és elkötelezettségének társadalmi alapjai. A roma közösségek képviselőinek jogszabályban biztosított joga és egyre erőteljesebb igénye is, hogy aktívan részt vegyenek a roma kisebbséget érintő, különböző szintű döntések meghozatalában. Támogatásuk, együttműködésük nélkül nem valósítható meg a stratégia, közreműködésükkel, részvételükkel azonban lehetővé válik a hosszú távú közös gondolkodás és cselekvés.

1. 3. A mindenkori középtávú kormányzati intézkedések és az ehhez kapcsolódó éves akciótervek folyamatos, szakszerű végrehajtása, továbbfejlesztése

A polgári Kormány a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) Korm. határozatot 1999-ben fogadta el. Ezzel azt a szándékát nyilvánította ki, hogy kész a roma lakosság helyzetének változtatására és társadalmi integrációjuk elősegítését fontos feladatának tekinti. A középtávú intézkedéscsomagban meghatározott feladatok részarányos végrehajtásának biztosítása érdekében a szaktárcák éves akciótervet állítanak össze, a feladatok konkrét megvalósításának elősegítésére.

Az éves feladatok végrehajtásához a szaktárcáknak saját költségvetési fejezetükben kell pénzügyi forrásokat rendelniük. A roma lakosság társadalmi integrációjának elősegítésére a Kormány egy koherens, egymásra épülő rendszert alakított ki. Az említett középtávú intézkedéscsomagban, és a szaktárcák éves akcióterveiben meghatározott feladatok megvalósítása érdekében jött létre a koordinációért felelős Cigányügyi Tárcaközi Bizottság. Az önálló kuratóriummal és külön támogatási rendszerrel rendelkező Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 1996 óta segíti elő a roma lakosság életkörülményeinek, társadalmi státuszának javítását.

Magyarországon – a gazdasági növekedés folytatódása mellett is – a hosszú távú roma stratégia megvalósítását akadályozó pénzügyi korlátok feltehetőleg megmaradnak, ezért át kell gondolni, és meg kell határozni a pénzeszközök legracionálisabb, de mégis a szükségleteket is figyelembe vevő felhasználási módját. Ezért szükség van egy átgondolt, tudományosan megalapozott, a kormányzati ciklusokon átívelő, a lehető legszélesebb konszenzuson alapuló hosszú távú roma stratégiára. A stratégia nem a középtávú intézkedéscsomag helyett jön létre, nem célja a középtávú feladatok végrehajtásának elhalasztása, hanem épp ellenkezőleg azok sikeres megvalósításához nyújt hosszú távú garanciát. Mint ahogyan azt már a bevezető is tartalmazza, a hosszú távú stratégia kidolgozásával, megvitatásával és elfogadásával a Kormány és az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a Magyarországon élő legnagyobb kisebbség, a cigányság társadalmi helyzetének javítása kiemelt kormányzati és össztársadalmi feladat.

A hosszú távú stratégia sikerességéhez a politikai felelősségvállalás deklarálásán kívül növelni kell a roma kisebbség kompetenciáját, felelősségvállalási lehetőségét, erősíteni kell a meglévő intézményrendszer hatékonyabb működését, a roma kisebbséggel foglalkozó központi közigazgatási szerv kompetenciáját, ki kell alakítani egy rendszeres értékelést és ellenőrzést végző monitoring rendszert, a feladatok ellátásához pedig új és koncentrált forrásokat kell biztosítani.

2. A hosszú távú stratégia alapelvei

2. 1. Társadalmi szolidaritás, méltányosság

A magyar polgárok olyan országban szeretnének élni, ahol mindenkinek, így a legelesettebbeknek is esélye van a jólétre és a felemelkedésre. Olyan országban, ahol mindenki megkapja az esélyt a munkavégzésre, ahol a munkavégzés eredménye a tisztes megélhetés, ahol a képzési rendszer piac- és versenyképes fiatalokat nevel. Olyan országban, ahol a kisebbségbarát közhangulat és a stabil, szankciót is tartalmazó jogi keretek megelőzik, illetve megakadályozzák a diszkrimináció bármiféle formáját, a társadalmi szolidaritás pedig új lehetőségeket nyit azon generációk, rétegek, kisebbségi csoportok előtt, melyek az elmúlt évtizedek során jelentősen marginalizálódtak.

A szolidaritásnak valódi esélyegyenlőséget kínáló intézkedésekben kell megnyilvánulnia. A romák erős és tartós szolidaritás nélkül nem képesek javítani a saját helyzetükön, a tudatosan felvállalt, tartós és pénzügyi eszközökkel is rendelkező szolidaritás lehet az alapja felelősségvállalásuk arányos növekedésének.

2. 2. Partnerség, felelősségvállalás

Közös gondjaink megoldását közösen kell keresnünk. A többségi és kisebbségi csoportokban létező paternalista szemléletmódot tovább kell oldani, s meg kell teremteni annak valós feltételeit, hogy a roma társadalom, annak vezetői még inkább felelős és elsődleges alakítói lehessenek saját sorsuknak. A partnerség elvének a stratégia kidolgozása és végrehajtása során központi és helyi szinten is jelen kell lennie. Az uniformizált és a felülről jövő intézkedések nem veszik figyelembe a különböző helyzetek sokszínűségét, bonyolultságát, hatékonyságuk ez okból csökken.

A stratégia valamennyi területén be kell vonni a romákat és képviselőiket a közös gondolkodásba és cselekvésbe. A cigányságot érintő intézkedések sikerének legfontosabb tényezője, hogy minden érintett szereplő elkötelezett legyen azok iránt.

2. 3. Szubszidiaritás, decentralizáció, helyi szintű fejlesztés

Az általános tendenciáknak megfelelően hosszú távon, a roma lakosság helyzetének javítása terén a helyi szintű programoknak kell dominálniuk. Az eddig döntően központi kezdeményezések, mintaprogramok csak akkor érhetik el a kívánt tömeges hatást, ha a decentralizáció és a szubszidiaritás elvei alapján a megyék, a kistérségek, a települések szintjén is – megfelelő állami finanszírozási háttérrel – létrejön a programszerű gondolkozás és cselekvés igénye. Ennek érdekében az országos szinten már nem egy esetben példaértékű együttműködési formákat határozottabbá kell tenni a közép és helyi szinteken.

A kisebbségi önkormányzatok, a roma civil szervezetek és a helyi hatalmi szervek kapcsolatrendszerét szabályozottabbá kell tenni. Biztosítani kell azon elv érvényesülését, hogy a helyi problémák megoldása elsődlegesen a helyi közösségek érdeke, feladata és felelőssége legyen. A helyi és regionális igényekre, szükségletekre tehát csak egy alulról építkező, a szubszidiaritás elve alapján működő intézményrendszer képes hatékonyan válaszolni.

2. 4. A roma kultúra értékeinek megőrzése, átadása

A kulturális sokszínűség Magyarország évszázados jellemzője. Tudatos és határozott szándék a kisebbségek kulturális autonómiájának kiteljesítése. Fontos, közös feladatunk a kisebbségi és – ezen belül – az eddig legkevesebb tényleges lehetőséget kapott roma kultúra értékeinek megőrzése, a cigány nyelvek ápolása és mindezek átadása a jövő generációinak. E tevékenység nem korlátozódhat csak a cigány lakosságra. A roma kultúra, de általában a cigány közösségi értékek megismertetése a többségi társadalommal jelentősen oldhatja a társadalom egyes csoportjaiban meglévő előítéletességet, növelheti a társadalmi szolidaritás és tolerancia szintjét.

2. 5. Emberi jogok tiszteletben tartása, a hátrányos megkülönböztetés tilalma

Az emberi jogok tiszteletben tartása és tiszteletben tartatása terén az állam hosszú távon is elsődleges felelőséggel bír. Ennek érdekében szükséges a kisebbségvédelmi és – ezen belül különösen – a diszkriminációellenes jogi keretek folyamatos továbbfejlesztése, azok érvényesülésének szükség szerinti kikényszerítése. Magyarországnak – tapasztalatai és pozitív gyakorlata alapján – a jövőben is kezdeményező szerepet kell játszania a kisebbségvédelem nemzetközi normáinak kialakítása terén.

2. 6. Nyilvánosság, átláthatóság

A roma lakosság társadalmi integrációja, illetve az ahhoz kötődő programok és projektek csak a teljes átláthatóság és nyilvánosság elveivel összhangban folyhatnak. Ebben kiemelkedő szerepe van, és lesz a jövőben az írott és elektronikus sajtónak és a modern információs társadalom más eszközeinek is. Fontos, hogy e területen is egyre több, jól képzett, roma származású, a cigányság tradícióit, kultúráját értő és ismerő szakember kapcsolódjék a munkába.

2. 7. Komplexitás, programharmonizáció

A roma lakosság differenciált, összetett problémáinak kezelése komplex, sokdimenziós megközelítést igényel. Ennek megfelelően a középtávú intézkedéscsomagban és a tárcák éves akcióterveiben meghatározásra kerülő oktatási, foglalkoztatási, agrárgazdasági, térségfejlesztési, egészségügyi, szociális, diszkriminációellenes és kommunikációs tárcaprogramoknál, azok végrehajtása során prioritásokat megjelölő, de komplex jellegű, összehangolt intézkedések szükségesek.

2. 8. Forráskoncentráció, a programok folyamatos fenntarthatóságának finanszírozási garanciája

Nem egyszer előfordul, hogy pénz hiányában kell felfüggeszteni vagy félbeszakítani olyan programokat, amelyek már kezdtek eredményesen működni. Más esetben a programok finanszírozási hátterének hiánya teljes bizonytalanságot okoz, folytatásukhoz egyik hónapról a másikra kell megkeresni a forrásokat. A felvetett problémák kezelésére, a sikeres projektek fenntarthatóságának garantálására, a szaktárcáknak kell hosszú távon – a meghatározott prioritásaik mentén – célzott támogatásokat biztosítaniuk. A fejlesztési forrásokat a legnagyobb hatékonyságot ígérő feladatok ellátása és a komplex célrendszer elérése érdekében koncentráltabban kell felhasználni. Ezért a programok eredményes megvalósítása és továbbfejlesztése érdekében – a tárcák forrásai mellett – szükséges egy elkülönített, nagyobb összegű forráskoncentráció, amely elsődlegesen a decentralizált támogatási rendszereket egészíthetné ki és lehetővé tenné egyéb roma kisebbséget érintő fejlesztési programok indítását.

A már futó programok finanszírozása terén törekedni kell éves szinten az inflációt meghaladó forrásnövekmény elérésére, valamint arra, hogy a szükséges önrész biztosítása révén a halmozottan hátrányos helyzetű közösségek is hozzáférhessenek a nagyságrendileg nagyobb lehetőségeket biztosító lakás, vidék és területfejlesztési munkaerő-piaci, stb. forrásokhoz.

3. A stratégia prioritásai

A stratégia általános céljának megvalósítása érdekében több prioritás meghatározására kerül sor, amelyek a társadalmi vitát követően véglegesíthetők. A polgári Kormány programjával összhangban a roma lakosság esetében is meghatározó fontosságú a családok önfenntartó képességének erősítése. Ezt a célt szolgálja a hosszú távú roma stratégia három ágazati prioritása: az oktatás, a munkaerő-piaci helyzet javítása, valamint a családjóléti kondíciók fejlesztése.

Az ágazati prioritások mellett, amelyek alapján a középtávú intézkedéscsomag feladatainak meghatározása és végrehajtása történik, szükségessé vált átfogó jellegű, az ágazati prioritásokat átszelő horizontális prioritások meghatározása is a társadalmi kohézió erősítése érdekében: ilyen a romák társadalmi kirekesztődésének megelőzése, megakadályozása valamint a romák közéleti szerepvállalásának erősítése. A prioritások meghatározóak a stratégia megvalósításának teljes időszakára, egyszerre és egy időben érvényesülnek, így szolgálják a stratégiai célok megvalósulását.

3. 1. A családok önfenntartó képességének erősítése – ágazati prioritások

3.1.1. Oktatás

Mi indokolja az oktatás kiemelt prioritását ? Az információs társadalom gazdasági és társadalmi viszonyaira való felkészülés a XXI. században döntő módon meghatározza hazánk nemzetgazdasági folyamatait. Elengedhetetlen a tudástranszfer humánerőforrás bázisának javítása. A modern, tudás alapú gazdaságban a versenyképesség megőrzésének feltétele az innovatív magatartás, valamint a fejlett tudás- és technológiai ismeretek birtoklása. A kutatásokon és azok fejlesztésén alapuló oktatási, szakképzési programoknak fel kell készíteniük az állampolgárokat arra, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljenek és a társadalmi munkamegosztásban szerepet vállalva versenyben maradjanak.

A magasabb iskolai végzettség megszerzése az a társadalmi mobilitási csatorna, amelyen keresztül az egyén/csoport/közösség társadalmi státusza változhat. A cigány kisebbség jelenlegi társadalmi – így iskolázottsági – mutatóit is tekintve jóval a társadalmi átlag alattinak mondható. Az életkörülmények jelentős változását az oktatás, képzés kiemelt kezelésével érhetjük el. Ez indokolja, hogy a hosszú távú stratégiában az oktatás prioritásként szerepel.

A szociális hátrányok kompenzálását és a kisebbségi identitás erősítését célzó intézkedések egyértelmű kettéválasztása a szegregációs folyamatok megelőzése és megakadályozása érdekében

A cigány fiatalok oktatásában, szakképzésében egyidejűleg kell elősegíteni a szociális hátrányok leküzdését és a cigányság kulturális önazonosságának megőrzését, ápolását, fejlesztését. Világosan és egyértelműen külön kell választani a szegénységből adódó hátrányok kompenzálását, a Kisebbségi és Közoktatási törvény alapján elindított cigány kisebbségi oktatási programok megvalósításától.

Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a cigány kisebbségi oktatási kiegészítő normatív támogatás hatékonyságát. Vizsgálni kell, hogy a kiegészítő támogatás mennyiben alkalmas a Kisebbségi és Közoktatási törvényben megfogalmazott célok megvalósítására, és hogy mennyiben segíti elő a szegregációs folyamatok megelőzését, a roma fiatalok társadalmi integrációját. A cigány nyelvek anyanyelvi oktatásának feltételeit biztosítani kell az óvodai nevelés és iskolai oktatás, nevelés során. Bár a kisebbségi oktatás keretében a cigány anyanyelvi oktatás jogszabályi feltételei ma is adottak, további erőfeszítések szükségesek e nyelvek un. standardizálása, valamint cigány nyelveket beszélő óvodapedagógusok és pedagógusok képzése terén.

A három éves időtartamú óvodai nevelés általánossá tétele

A hosszú távú feladatok között szerepel a három éves időtartamú óvodáztatás általánossá tétele a cigány gyermekek számára, a családokkal való szoros együttműködésben, a helyi szükségletekhez igazodó kisebbségi pedagógiai programokkal. Az ezt lehetővé tevő ösztönző- rendszerek kiépítéséig is további erőfeszítések szükségesek a jelenlegi törvényi kötelezettség – az iskolai életmódra felkészítő foglalkozásban való részvétel – betartása és betartatása terén.

A speciális iskolákba történő áthelyezéssel magvalósuló hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció megszüntetése

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése szerint a gyermekek eltérő tantervű iskolákba, vagy gyógypedagógiai intézményekbe történő átirányításával végződő eljárási folyamat alkalmas arra, hogy a cigány gyermekeket hátrányosan megkülönböztessék. Jelzése alapján már komoly lépések történtek a vonatkozó jogszabályok módosítása érdekében, de továbbra is mindent meg kell tenni az ilyen típusú joghátrányok, gyakorlatban előforduló esetleges jogsértések megelőzésére és megszüntetésére. Az áthelyezési eljárásokat és a működő intézmények tevékenységét folyamatosan figyelemmel kell kísérni a jogsértések előfordulásának megakadályozása érdekében.

Ezzel egyidejűleg kiemelt figyelmet kell fordítani a többségi általános iskolákban a szocio- kulturálisan hátrányban lévő – ezen belül kiemelten a roma – népesség gyermekinek differenciált foglalkoztatását, fejlesztését biztosító eszközök és módszerek kidolgozására és alkalmazására annak érdekében, hogy az óvodák és az általános iskolák a gyógypedagógiai intézményrendszerbe történő átirányítás kezdeményezése helyett – e gyermekek hátrányait tolerálni és kezelni tudják.

A szakközépiskolai, középiskolai továbbtanulás esélyeinek növelése

A középiskolai expanzió a középiskolás korú cigány fiatalok egyre bővebb, de még mindig szűk rétegét érte el, ezen a területen is meg kell közelíteni azokat az arányokat, amelyek a többségi társadalom fiataljaira jellemzők. Ennek érdekében fejleszteni kell a kollégiumi rendszert, a távtanulási lehetőségeket, igény szerint újabb nemzetiségi iskolacentrumok létrehozása indokolt.

A roma fiatalok piacképes szakképzési feltételeinek megteremtése

A szakképzés területén is érvényesek a korábban meghatározott, a cigány fiatalok oktatásával, nevelésével kapcsolatos alapelvek. A cigány fiatalok számára olyan szakképzési formák igénybevételi lehetőségét kell biztosítani, amelyek piacképes szakmák megszerzését garantálják.

Roma értelmiség erősödésének elősegítése, a felsőfokú oktatásban való részvételük növelése, támogatása

A cigány értelmiség rétegképződésének fejlődési üteme elmarad a többségi átlagtól. A polgári társadalmakra jellemző adófizető középosztálybeliek között bár növekvő számú, de még mindig kevés a cigány polgár.. A cigány közösségek társadalmi integrációját nagyban erősítené, ha minél több fiatal venne részt a felsőfokú oktatásban olyan formában, hogy a tanulmányaik befejezését követően önazonosságukat megőrizve kapcsolódnának be a társadalmi munkamegosztásba és a roma közéletbe.

A pedagógusok, valamint más segítő foglalkoztatásúak képzésének és továbbképzésének fejlesztése a romákat sújtó hátrányos megkülönböztetés és előítéletesség csökkentése érdekében

A pedagógusok képzését, továbbképzését célzottan kell továbbfolytatni annak érdekében, hogy a cigány fiatalokat az oktatás, szakképzés valamennyi területén sikeresen segíthessék. Az iskolai diszkrimináció országosan előforduló esetei miatt a pedagógusképzés és továbbképzés rendszerébe be kell építeni egyrészt a hazai cigányságra vonatkozó ismereteket, másrészt a jelenlegi és leendő pedagógusoknak ismereteket kell szerezniük a hátrányos megkülönböztetés tartalmáról, formáiról, azok orvoslásának lehetőségéről, az előítéletesség felismeréséről és elkerülésének módszereiről.

Ösztönözni célszerű olyan rendszerek bevezetését, amelyekben a pedagógusok személyre szabottan foglalkozhatnak a roma fiatalokkal, illetve azok kiscsoportjaival, a normál oktatási rendszerek mellett felzárkóztató és tehetséggondozó céllal. A pedagógusok mellett e tevékenységet meg kell erősíteni más segítő foglalkozású szakterületen is, így a védőnői, ápolási, szülésznői, speciális fejlesztéssel foglalkozó és a szociális ágazat szakemberei tekintetében is. Itt is szükséges a minél nagyobb számú roma fiatal képzése és alkalmazása. A cigány kisebbségi oktatási, nevelési és más segítő foglalkozású szakemberek körében is sajnálatos kontraszelekció érvényesül. Ennek ellensúlyozására célszerű megfontolni a támogatási rendszerek kiegészítését a munkáltatók részére nyújtott kedvezmények, illetve az érintett szakemberek ösztönzése új elemeivel.

Minőségbiztosítás, azonos minőségű oktatás garantálása a roma és nem roma tanulóknak

Az oktatásban érvényesíteni kell, hogy minden gyermek a képességeinek megfelelő ellátásban részesüljön, hogy a tanuláshoz való egyenlő esély elve az oktatás minden területén megvalósulhasson. Biztosítani kell, hogy a roma gyermekek azonos értékű és minőségű oktatásban részesüljenek, mint a nem roma társaik. Az oktatás teljes szektorában be kell vezetni a minőségbiztosítást. Az oktatásra fordított erőforrások hosszú távon térülnek meg, ezért folyamatos kiértékelésre van szükség ezen a területen.

Az évtized oktatásügyének fontos eredményei az alternatív oktatási projektek, modell- értékű oktatási intézmények, a roma fiatalok tanulásának és továbbtanulásának támogatására létesült állami és alapítványi ösztöndíjak rendszere, a felsőfokú továbbtanulás segítésére szervezett kezdeményezések. A projektek eredményeiről, kudarcairól további kutatásokat kell folytatni, be kell vezetni azok rendszeres monitorozását, értékelését és mindezek alapján továbbfejlesztésüket.

3. 1. 2. A munkaerő-piaci helyzet javítása

Mi indokolja a munkaerő-piaci helyzet javításának prioritását? A cigányság az össznépességhez viszonyítva nagyobb arányban van jelen a munkaerőpiacról kiszorultak, ezen belül a regisztrált, tartós munkanélküliek rétegében. A cigány kisebbség körében a munkanélküliek és az inaktív személyek nagy része egy évnél hosszabb ideje munkanélküli, és többségük valószínűleg akkor sem tud majd elhelyezkedni, ha tovább tart a gazdasági növekedés.

A cigányságot sújtó magas arányú, tartós munkanélküliségnek alapvetően öt oka van: az iskolai lemaradás, a területi hátrányok, a gazdasági szerkezet-átalakítások romákra nézve hátrányos következményei, a diszkriminációs jelenségek és az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök – a cigány munkanélküliek regisztrációjának hiánya miatti – nem eléggé hatékony működtetése a romák körében. A kutatók megállapításai szerint az elmúlt években a romák zöme nemcsak a magyar társadalom átlagát messze meghaladó mértékben veszítették el véglegesen az állásukat, és szorultak ki a munkaerőpiacról, hanem aki képes is volt valamilyen szinten megkapaszkodni a munkaerőpiacon, csak úgy tudta megtenni, hogy kénytelen volt lemondani a folyamatos foglalkoztatás esélyeiről.

Az instabil foglalkoztatás széles körű elterjedése miatt a munkával rendelkezők jelentős részét is elérte a társadalmi dezintegrálódás, a rendszeres munka hiánya a rendszeres életvitel hiányát, súlyos megélhetési gondokat eredményez. A munkaerő-piaci helyzet javításának hosszú távú prioritásként történő meghatározása a roma lakosság társadalmi integrációjának alapvető feltétele, amely a családok önfenntartó képességének erősítésével elősegítheti az oktatás területén meghatározott feladatok sikerét.

Az iskolai lemaradás csökkentése, képzések

A munkaerő-piaci helyzet javítása során mérlegelni szükséges a települési önkormányzatok és a képzési központok együttműködésével a közhasznú munka és a képzési programok összekapcsolását. A munkaerő-piaci képzések körében az iskolarendszerű képzés hiányosságait pótló képzések arányát növelni szükséges. A pályaorientációs, a szakképzésre alkalmassá tevő módszerek bővítése, alkalmazásának kiterjesztése elengedhetetlen a roma fiatalok középfokú képzésében.

Az iskolai keretek között vagy azon kívül zajló munkaerő-piaci szakképzés, az elitképzés csakis a közoktatásban elért eredményekre építhet, de az oktatási, illetve szociális, gazdasági és egyéb tárcáknak az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy a roma fiatalok nagyobb számban lehessenek részesei a szakmai illetve felsőoktatási képzési formáknak.

Tartósan munkanélküliek reintegrációja a munkaerőpiacra

A munkaerőpiacról tartósan kiszorulók részére komplex reintegráló programok szükségesek, amelyek összekapcsolják az emberi életkörülmények megteremtését, a létfenntartás biztosítását, az általános képzés pótlását, a szakmai képzést, a foglalkoztatást és ezeken keresztül a szociális rehabilitációt. Célszerű lenne az önkormányzatoknak olyan programokat kidolgozniuk a tartósan munkanélküliek részére, amelyben a munkaügyi és képzési központok együttműködésére építve, a képzési programok és a közhasznú munkavégzés összekapcsolására törekednének.

A tartós munkanélküliség megszüntetése érdekében nagyon fontos, hogy a munkaügyi központok ne csak a regisztrált munkanélküli romáknak nyújtsanak szolgáltatást, hanem vegyék fel a kapcsolatot a regisztráción kívüliekkel is. A cigány népesség aránytalanul alacsony foglalkoztatási szintjére figyelemmel a hagyományos, hátrányos helyzetű rétegek számára elérhető programokon túl a célzott roma foglalkoztatási programok fenntartása hosszú távon is szükséges. A romák igényeihez igazodó (általuk megfogalmazott) speciális programokat kell kidolgozni és indítani a foglalkoztatott romák számának bővítése érdekében. A célzott roma programok indítása érdekében pénzügyi kedvezmények biztosításával támogatni kell a romákat foglalkoztató munkáltatókat és képzőket.

Hosszú ideig nélkülözhetetlen lesz még a felnőtt cigány népesség foglalkoztatásában a másodlagos, támogatott munkaerőpiac. A közmunka-programok és az önkormányzati közhasznú foglalkoztatás azok a formák, amelyekben élőmunka-igényes munkatevékenység (munkajövedelem) felkínálható a szakmanélküliek, az alacsony iskolai végzettségűek részére. Ennek nagy szerepe van és lesz a jövőben is az érintett családok megélhetésében, ugyanis ilyen kínálatot a versenyszféra vállalatai – a gyors technológiai fejlődés következtében – csak egyre csökkenő mértékben fognak nyújtani.

A roma lakosságot támogató vállalkozásfejlesztési programok

Hosszú távon minőségi változás akkor várható a romák foglalkoztatásában, ha lehetőségük nyílik a piaci viszonyok keretében versenyképessé válni. A vállalkozói szellem erősítését elsősorban a helyi szintű munkahely-teremtési lehetőségek feltárásával, a (közösségi) mikro- és kisvállalkozások foglalkoztatási kapacitásának – a piac által ki nem elégített területeken történő – növelésével, valamint a közösségi-közhasznú vállalkozások fejlesztésével lehet elérni. Az esély és területkiegyenlítést szolgáló forrásokból és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány forrásaiból a roma vállalkozók számára, megfelelő üzleti terv és a vállalkozás realitásnak megvizsgálását követően a kamatmentes visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatások körének bővítése szükséges.

A romákat foglalkoztató munkáltatók támogatása pénzügyi kedvezmények biztosításával

Szükség lenne olyan – pozitív diszkriminációs – intézkedésekre, amelyek a munkáltatók részére nyújtott kedvezményekkel (pl. a bérekhez kapcsolódó járulékok részleges, vagy teljes állami költségvetésből történő átvállalásával, adókedvezményekkel) a munkaadók ösztönzésével elősegítik a roma munkavállalók alkalmazását.

Az állami és önkormányzati roma alkalmazottak számának növelése

Az önkormányzati hatáskörbe tartozó, elsődlegesen szociális szolgáltatásoknál számos olyan munkakör és feladat van, amely nem igényel feltétlenül magas szintű képzettséget. Jelenleg ezeken a helyeken sem kellő mérvű a romák foglalkoztatottsága. Növelni kellene a roma munkavállalók ilyen munkakörökben való alkalmazását, az ehhez kapcsolódó képzések szükség szerinti biztosításával.

A cigány munkavállalás növeléséhez szükség lenne olyan önkormányzati munkaszervező menedzseri munkakör létesítésére is, amely a jelenlegi közhasznú munka intézményét lenne hivatott tovább fejleszteni, olyan foglalkoztatási lehetőségeket tudna feltárni, amelyek a regionális fejlesztési programokhoz igazodhatnának. A területfejlesztési, regionális politika lehetőséget kínálhat a hátrányos helyzetű régiókban élő munkanélküli, vagy inaktív cigányság munkához juttatásában. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a megfelelő iskolai végzettséggel rendelkező roma értelmiségiek, szakemberek minél szélesebb körben kapjanak lehetőséget a köztisztviselői, közalkalmazotti állások betöltésére.

3. 1. 3. Családjóléti kondíciók fejlesztése

A hátrányos helyzetű néprétegek életkörülményei szorosan összefüggnek a társadalmi - gazdasági - szociális - iskolázottsági helyzettel. Mindezek alapvetően meghatározzák, és hosszú távon befolyásolják az egészségi állapotot. A halmozottan hátrányos helyzetű lakossági csoportok életkörülményei és egészségi állapot mutatói jelentősen alulmaradnak a társadalom magasabb rétegeiben élőkéhez képest. A szegénység és depriváció egyik színtere az egészségi egyenlőtlenség. A roma családok magas aránya él kedvezőtlen, az egészséget hátrányosan befolyásoló életkörülmények között. A lakásaik többségében alacsony komfortfokozatúak, a település és a lakások higiénés viszonyai, az infrastruktúra, közüzemi ellátottság alacsony szintje jellemzi környezetüket.

Az alacsony jövedelemmel összefüggésben nem megfelelő a táplálkozás, nagy számban fordulnak elő a fertőző-, szív-érrendszeri, légúti és szenvedélybetegségek. Magas a krónikus betegek és rokkantak aránya, a születéskor várható átlagos élettartam jelentős elmaradást mutat a hason társadalmi rétegekhez képest. A kedvezőtlen életkörülmények és a szülők alacsony iskolázottsági szintje, a reprodukciós tradíciók már az életkezdet időszakában hátrányokban jelentkeznek, melyek a méhen belüli fejlődéstől indulnak, a csecsemő- és gyerekkori életszakaszokban további veszélyeztető tényezőkkel társulnak.

A hátrányos helyzetű roma gyerekek eredményes iskoláztatása, a jövő generáció munkaerő-piaci helyzetének javítása hosszú távon csak a megfelelő háttér megteremtésével képzelhető el. A munkaképességi potenciál rövid távon is csak az egészségi állapottal egyenes arányban értelmezhető. A nemzetgazdaságilag is kifejezhető humán tőke előállítása, vagyis a tanulási és munkaképesség, a társadalomban betöltött hasznosság érzete, a cigányság társadalmi helyzete javításának is egyik összetevője. Az egészség megőrzése, előmozdítása (egészség fejlesztés), a betegségek megelőzése, korai felismerése (prevenció) és gyógyítása (kuráció), a további egészségi állapot romlásának megakadályozása, a lehető legmagasabb szintű helyreállítása (rehabilitáció), az egészségi állapot-mutatók javulásában is mérhető eredményeket hoz.

Az egészségügyi ágazaton belül fejleszteni kell az ellátáshoz való hozzájutás szintjét, az egészségügy és a roma családok közötti eredményesebb kommunikációt, egészségnevelési tevékenységet. A kutatási eredmények alapján fejleszteni kell a szűrő-gondozó-ellátó rendszer hatékonyságát, bővíteni kell azokat az ellátásokat, amik tudományos bizonyítékok alapján javítják az egészségi állapotot. A védőnői szolgálat megerősítésével javítható a hátrányos helyzetű roma családok egészség-fejlesztése érdekében történő tevékenységek összehangolása, az intézményrendszerek közötti kapcsolat fejlesztése is. Kiemelt figyelemmel kell lenni az egészséges életkezdet, a gyermekvállalás és –nevelés időszakára.

Segíteni kell az anyákat, nőket, családokat, hogy a mindenkori körülményekhez képest az egészséges életmód szemléletét eredményesen építsék be a család életébe. A Népegészségügyi Programmal összhangban javítani kell a hátrányos helyzetű településeken élő családok közegészségügyi körülményein. A fokozottan veszélyeztetett lakossági csoportokban az egyes betegségek megelőzésére ajánlott, nem kötelező, térítéses védőoltások kedvezményes biztosítását, az emberre veszélyes élőlények irtását, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat közreműködésével szervezett program keretében biztosítani kell.

A telepek és telepszerű lakókörnyezet felszámolásával egy időben a nem telepeken élők egészsége érdekében is folyamatosan működik az ÁNTSZ észlelő és jelző rendszere, az egészségre ártalmas tényezők kiszűrése, megszüntetése érdekében. A Széchenyi Terv keretében kidolgozott és elindított szociális lakásépítési program, valamint az Országos Cigány Önkormányzat lakásépítési programja tapasztalatai és eredményei alapján tovább konkretizálandó a legelesettebb emberek lakhatási lehetőségeit javító programok bővítésének módja.

Középtávon mintegy 50 Mrd Ft bevonásával el kell kezdeni azt a telep-felszámolási, telep- rehabilitációs programot, mely egyrészt jelentős infrastrukturális fejlesztéseket biztosíthat a telepszerű lakókörnyezetben, másrészt a helyi közösségi igények figyelembevételével minőségi javulást biztosíthat a lakhatási, közegészségügyi viszonyokban. Hosszú távon azonban nem elégséges ezen telep-felszámolási program lebonyolítása, hiszen a tapasztalatok alapján a telepszerű lakókörnyezetek újratermelődésének megakadályozása hozhat csak több generációra kiható érdemi változást.

3. 2. A társadalmi kohézió erősítése – horizontális prioritások

3. 2. 1. A romák társadalmi kirekesztődésének megelőzése, megakadályozása

A romák kultúrájának, életmódjának szabályait a társadalom többsége nem ismeri, tehát el sem ismerheti. Az uniformizálódó társadalmakban egyre kevesebb az esély arra, hogy sajátosságaikat, másságukat méltányolják. A róluk alkotott képzetek magvát alkotó előítéletek és sztereotípiák mindenütt jelen vannak. A többségi társadalomban meglévő előítéletek oldása és az integrálódást elősegítő, toleráns, befogadó társadalmi légkör kialakítása éppen ezért legalább annyira fontos, mint a roma közösségek tényleges – az oktatástól a foglalkoztatáson át a lakáskörülményekig terjedő – beépülése, integrálódása.

A társadalom különböző csoportjai közötti harmonikus viszony kialakulását az államnak minden rendelkezésére álló eszközzel támogatnia kell. Az eszközöknek nem korlátozással, tiltással vagy büntetéssel kell céljukhoz közelíteniük. A társadalmi bizalom megteremtéséhez erősebb alapot jelenthet a különböző csoportok, közösségek közötti kapcsolatok fokozatos építése, a pozitív minták sokasodása. A kirekesztődés – kirekesztettség kialakulásában rendkívül nagy szerepe van az életmód, az életvitel egyes mozzanatainak.

A többségi környezettel való viszonyban ez gyakran válik súrlódások forrásává, illetve a cigányság egészére kivetülő előítéletek alapjává. Ennek semmi köze nincs a cigány tradíciók, a cigány kultúra kérdéseihez, ezért törekedni kell az összemosódás elkerülésére. Kívánatos tehát azoknak az intézményeknek – családsegítő központok, gyermekjóléti szolgálatok, mentori hálózatok – az erősítése, amelyek alkalmasak az életviteli kulturális igények felkeltésére és terjesztésére.

A média szerepe az előítéletek csökkentésében és a reális cigány kép kialakításában

A romákról kialakított sztereotípiák megváltoztatásában, a reális kép kialakításában kulcsszerepe van a médiának. Az írott – és elektronikus sajtóban ösztönözni szükséges a romák társadalmi integrációját elősegítő, sikeres helyi kezdeményezések, folyamatok bemutatását. A médiában helyet kell biztosítani azoknak a híreknek, amelyek témája a roma közösségek, szervezetek részvétele települések, térségük életében, fejlesztésében. Fel kell mutatni azokat a példákat, amelyek roma vezetők, vállalkozók, értelmiségiek saját közösségük és az egész társadalom iránti elkötelezettségét tükrözik. El kell érni, hogy a cigány származású újságírók, közszereplők rendszeresen jelenjenek meg a közszolgálati és kereskedelmi televíziók nem kisebbségi műsoraiban is.

A roma művészek, értelmiségiek értékteremtése

A többségi társadalomban tudatosítani kell, hogy a roma értelmiségiek, írók, költők, zenészek és képzőművészek milyen értékekkel járultak hozzá a nemzeti és egyetemes kultúrához. A roma kultúra, a kulturális, társadalmi szokások és hagyományok értékeit meg kell ismertetni a társadalom széles köreivel.

Párbeszéd és együttműködés az előítéletek csökkentése érdekében

Figyelmet kell fordítani arra, hogy a központi, regionális és helyi hatóságok nyitottabbak legyenek a roma szervezetekkel és családokkal való párbeszédre. A közvélemény pozitív változását a közintézmények példamutatása is elősegítheti. A fiatalok különösen fogékonyak a sztereotípiákra és az előítéletekre. A generációkon át kialakított képektől fiatalkorban sokkal könnyebb megszabadulni, mint később. Ezért mind az oktatás keretén belül, mind egyéb lehetőségek biztosításával – közös programok, ünnepségek, sportolási lehetőségek stb. – elő kell segíteni a roma és nem roma közösséghez tartozó fiatalok közeledését, minél több lehetőséget adva arra, hogy egymást jobban megismerjék.

A mindennapi életben előforduló diszkrimináció csökkentése, megelőzése

A mindennapi életben előforduló diszkriminációs esetek csökkentése érdekében, a jogsérelmek dokumentálása és kivizsgálása mellett egyre nagyobb súlyt kell helyezni a közszolgálati médiában, s általában a közvélemény-formálásban a cigányság iránti szolidaritás kialakítására. Világossá kell tenni a többségi társadalom számára, hogy senkinek sem állhat érdekében a romák peremhelyzetének fenntartása. A bűnüldöző szerveknek a cigány kisebbséggel szembeni gyakran bírált viszonyában szükség van a már megindult szemléletváltás következetes továbbvitelére.

Az egyházak szerepének növelése

A cigányokat érő diszkrimináció elítélésére, a rendkívül nehéz helyzetben élő sokgyermekes családok iskoláztatási és lakásgondjai iránti megértésre, a társadalmi segítség, adakozás intézményes formáinak kialakítására, az egyházak eddiginél nyíltabb és rendszeresebb missziós munkájának megszervezésére meg kell nyerni a nem roma lakosságot. Ebben a tevékenységben, a jobb és hatékonyabb kommunikáció kialakításában kiemelkedő szerepe lehet az egyházak helyi képviselőinek. A közvélemény támogatásának megszerzése a hosszú, közép és rövid távú stratégiai programok sikerének alapfeltétele.

3. 2. 2. A romák közéleti szerepvállalásának erősítése

Miért prioritás a romák közéleti szerepvállalásának erősítése? Az elmúlt évtized tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a roma kisebbség helyzetének javítására született intézkedések csak akkor lehetnek sikeresek, ha azok előkészítése és megvalósítása során a roma közösségek együttműködése és aktív részvétele, cselekvő közreműködése biztosított. Ezért kiemelt prioritás a romák részvételének növelése a társadalmi folyamatokban, az őket érintő helyi, megyei, országos jellegű döntések előkészítésében, azok meghozatalában, végrehajtásában. Erősíteni kell a roma kisebbség képviselőinek hatékony tevékenységéhez szükséges autonómiát, kompetenciát és szerepkörükből adódó felelős magatartást.

A cigány kisebbségi önkormányzatok továbbfejlesztése

A cigányság összetett problémarendszerére tekintettel felül kell vizsgálni a kisebbségi törvény alapján létrejött kisebbségi önkormányzati rendszer működését, fejlődését, illetve a cigány kisebbségi önkormányzati rendszer helyzetét. Nagy gondot jelent a roma kisebbségi önkormányzatokra nehezedő szociális támogatások iránti hatalmas igény, amelyre sem jogkörük, sem eszközük nincs. A roma képviselők számának növekedésén kívül különösen fontos továbbá a döntések meghozatalában való részvételük hatékonyságának növelése.

Ennek érdekében a kisebbségi törvény módosítása során konkrét, áttekinthető feladatköröket kell meghatározni. Elő kell segíteni a kisebbségi és a települési önkormányzatok közötti együttműködést, javítani kell a kisebbségi önkormányzat törvényes működését, ki kell alakítani hatékony ellenőrzési formákat. Az eddigi vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a települési és a kisebbségi önkormányzat jó együttműködése esetén ritkábban fordul elő törvénysértő döntés.

A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy azoknak a kisebbségi önkormányzatoknak a működése eredményesebb, amelyek jól működő civil szervezetek tevékenységére alapozva jöttek létre. Ezeken a településeken a közösség kiválasztotta a legfelkészültebb embereket, akik a helyben élő romák érdekében immár az önkormányzati rendszer keretei között tevékenykednek. Az Országos Cigány Önkormányzat és a helyi kisebbségi önkormányzatok az országos és helyi hatalom legitim partnerei. Ezeknek a kisebbségi önkormányzatoknak érdeke a civil szférával történő, folyamatos és hatékony együttműködés is.

A roma önkormányzati képviselők képzése

Jelentős probléma az önkormányzati képviselők alacsony iskolai végzettsége és közéleti tapasztalatlansága. Mindezek miatt a romák nem minden esetben képesek arra, hogy az állami hatóságok, intézmények sikeres tárgyalópartnerei legyenek. Mindent meg kell tenni a romák – elsősorban a helyi és kisebbségi önkormányzatokban működők – szakértelmének növelésére, hogy eredményesebben tudjanak fellépni közösségük érdekeiért. Ennek céljából felnőttképzéssel foglalkozó szakemberek részvételével szisztematikusabb képzési rendszert kell kialakítani.

A képzésekbe a települési önkormányzat képviselőit, köztisztviselőit épp úgy be kell vonni, mint a kisebbségi önkormányzatok, a civil szervezetek képviselőit. Létre kell hozni továbbá egy olyan szakértői hálózatot, amelyet a romák saját maguk alakítanak ki, és akiket bármikor az internet segítségével el lehet érni. Ez a program kapcsolódhatna a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal Phare programjában szereplő adatbázis kialakításához.

A roma érdekképviseleti szervek bevonása a regionális fejlesztési központok munkájába, valamint a kistérségi, helyi programok megvalósításába

A terület- és vidékfejlesztési programok megvalósulása a jövőben középtávú régió programok keretében történik, hasonlóan az Európai Unióban kialakított rendszerhez, a Regionális Fejlesztési Tanácsok közreműködésével. Meg kell teremteni a Regionális Fejlesztési Tanácsok és a várhatóan létrehozandó megyei cigány kisebbségi önkormányzatok együttműködésének kereteit. A különböző ellátó, szolgáltató és támogató rendszerek decentralizáltsága és elkülönültsége miatt a megfelelő információáramlás kialakítása érdekében biztosítani kell, hogy a megyei cigány kisebbségi önkormányzatok a Regionális Fejlesztési Tanácsok munkájába közvetlenül bekapcsolódhassanak mind szervezetileg, mind a döntéshozatali eljárás keretében. A regionális fejlesztési központok munkájába, valamint a kistérségi, helyi programok megvalósításához a cigány kisebbségi önkormányzatok és szakmai szervezeteik minél nagyobb arányú bevonása szükséges.

A kormányzati roma politika kialakítása, megvalósítása csak a romák képviselőivel közösen, partneri viszonyban történhet

A roma programok komplexitása tehát a több, mint félmilliós magyarországi cigányság saját sorsának alakításában való tevékeny részvételét is magában foglalja. Jelentős változás csak akkor érhető el, ha erre a kormányok hosszú időn keresztül kiemelt figyelmet fordítanak s folyamatosan napirenden tartják, megteremtik a romák teljes körű egyenjogúsításának, gazdasági felzárkózásának feltételeit. A mindenkori magyar kormányok vállalják a meghatározott feladatokhoz szükséges költségvetési eszközök biztosítását. A programok megvalósítása érdekében folyamatosan törekednek a roma kérdést illetően a parlamenti pártok konszenzusának megteremtésére.

A partnerség elvével összhangban a jelenlegi egyeztetési formákat újra kell gondolni. A Cigányügyi Tárcaközi Bizottságnak, mint koordinációs fórumnak átlátható, vitákon alapuló tényleges partnerséget kell kiépítenie, annak ülésein az egyes tárcák felsorolásszerű program ismertetése, beszámolója mellett részletes szakmai vitákra is szükség van. A partnerség elvének megfelelően a minisztériumoknak a saját hatáskörükbe tartozó – romákat érintő – döntések meghozatalánál rendszeresen egyeztetniük kell a magyarországi cigányság választott képviselőjével, az Országos Cigány Önkormányzattal. Ezeknek az egyeztetéseknek több minisztériumot érintő intézkedésnél valamennyi minisztérium együttes részvételével kell történnie.

A roma érdekképviseleti szervek európai integrációs folyamatban betöltendő szerepének növelése

A cigány lakosság valós társadalmi integrációjának megvalósulása során ki kell használni a Magyarország előtt hamarosan megnyíló, az uniós integrációból adódó lehetőségeket. A folyamatban lévő PHARE programok és a regionális együttműködési formák tapasztalatai alapján fel kell készíteni a roma közösségek képviselőit is arra, hogy élni tudjanak az uniós tagság lehetőségeivel azonnal és hatékonyan.

4. A hosszú távú stratégia kidolgozásának és megvalósításának eljárási módjai

4. 1. A stratégia irányelveiről, prioritásairól szóló társadalmi vita lebonyolítása, a társadalmi vita során megfogalmazásra kerülő javaslatok és elvárások összegzése, rendszerezése

A Kormány megbízása alapján a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a hosszú távú stratégia irányelveiről, prioritásairól készült vitaanyag széles körű társadalmi vitájának lefolytatását elvégzi. A társadalmi vitába bevonja a roma ügy valamennyi aktorát, a roma képviselőket, a közhatalom képviselőit és a társadalom többségének tagjait is. A minél szélesebb körű egyeztetés érdekében a Kormány által elfogadott vitaanyagot írásban eljuttatja mindazon személyeknek, szervezeteknek, akik már eddig is szerepet vállaltak véleményükkel, érdeklődésükkel a stratégia alakításában.

Az írásbeli véleménykérésen kívül regionális konferenciák szervezésére is sor kerül. A társadalmi vitát követően az átdolgozott anyagról újabb egyeztetést kell tartani a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság keretében, annak kibővített ülésén, szakértők, politikusok, fontos roma közéleti személyek bevonásával.

4. 2. Országgyűlési döntés – legitimáció

A hosszú távú stratégia végleges meghatározására az Országgyűlés döntése alapján kerülhet sor. A stratégia megvalósítása a szaktárcák szakmai feladataival összhangban, egy koordinációs szerepkörében megerősített kormányzati szerv közreműködésével lehet eredményes. E kormányzati szerv lehet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, de felvetődik a cigánysághoz kötődő kormányzati feladatoknak a jelenlegitől eltérő szervezeti keretek közötti kezelési lehetősége is.

4. 2. 1. A hosszú távú stratégiát meghatározó országgyűlési döntés lehetséges tartalmi elemei

A hosszú távú stratégia az előírt alapelvek és prioritások keretén belül megerősíti és rögzíti a kormányok közép és rövid távú roma cselekvési szándékát és programjainak elfogadására, módosítására és végrehajtására vonatkozó feladatokat. Ennek keretében meghatározza:
- a stratégia célját és prioritásait
- a stratégia megvalósításának időbeni ütemezését (pl. 2x10 év)
- a hosszú távú és a középtávú programok viszonyát, összefüggési rendszerét
- a legitim roma képviselők, a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal közép és rövid távú roma programok végrehajtásában betöltött szerepkörét, felelősségét, ellenőrzési jogkörét, ? a kormányzati cselekvési programok végrehajtásához szükséges összehangolt a gazdaságpolitikai stratégiához kapcsolódó finanszírozási rendszer formáját, a pénzügyi fedezet forrását, illetve a pénzeszközök kezelőit,
- a kormányzati cselekvési programok keretében megvalósuló kormányzati, regionális, kistérségi és helyi programok minőségbiztosítási rendszerének kialakítását,
- és/vagy a kormányzati programcsomagokat felölelő monitoring rendszer kiépítését.

4. 3. Monitorozás, értékelés

A hosszú távú stratégia megvalósulását értékelni szükséges. Az értékelést ötéves időszakonként célszerű elvégezni. Az értékeléshez mérhető és összehasonlítható mutatókra, adatokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a változások folyamatos figyelemmel kísérését. A hosszú távú stratégia ellenőrzése, a szükségessé váló korrekciók előrejelzése tudományos módszerességgel lebonyolított kutatásokkal, monitoring vizsgálatokkal biztosítható legjobban. Ennek szakszerű elvégzésére a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete lehet a leginkább alkalmas független intézmény.

A középtávú intézkedéscsomag végrehajtásánál ma még nincs olyan pontos értékelési eljárás, amellyel az egyes programok eredményessége összehasonlítható lenne. Következésképpen előfordulhat, hogy támogatást élveznek olyan projektek, amelyek hatékonysága korlátozott, és abbamaradnak olyan programok, amelyek már biztató eredményeket hoztak. A stratégia komoly és rendszeres értékelését a következő módon lehet biztosítani:
- Létre kell hozni egy monitoring bizottságot a Cigányügyi Tárcaközi Bizottsághoz kapcsolódva, amelynek munkájában az Országos Cigány Önkormányzat képviselői mellett szakértők vennének részt.
- Célszerű időszakonként Roma Stratégiai Fórumot szervezni, amelyen a különböző programokban érintett partnerek számolnak be arról, hogy milyen előrehaladást értek el a kitűzött céljaikhoz képest.

Az értékelés, monitorozás alapján a nem kielégítő eredményekkel járó programokat meg kell szüntetni, és helyettük új kezdeményezéseket kell támogatni. A pozitív eredményeket hozó projektek esetében le kell vonni a szükséges következtetéseket is: az ilyen programokat ki kell terjeszteni az egész országra. A hosszú távú stratégia sikeres megvalósulásának elengedhetetlen feltétele az abban kijelölt prioritások megvalósulásának folyamatos ellenőrzése, értékelése, a visszacsatolás alapján azok szükség szerinti módosítása.

Budapest, 2001. június

 


Melléklet

A hosszú távú stratégia illeszkedése a társadalmi folyamatokhoz

1. A roma lakosság társadalmi mutatói

A magyarországi roma társadalom legfontosabb demográfiai jellemzőinek megítélésében, a különböző kritériumok alapján történt adatfelvételi számítások és becslések miatt nincs teljes szakmai konszenzus. Valamennyi kutatás eredménye arra utal azonban, hogy a magyarországi cigányság demográfiai jellemzői hosszabb ideje igen jelentősen különböznek az országos átlagtól.

A magyarországi cigány lakosság születési száma az elmúlt 3 évtizedben jelentősen meghaladta a magyarországi átlagot. Egyes kutatók számításai szerint a következő fél évszázadban a roma népesség száma elérheti a 900 ezer főt, amely azt eredményezheti, hogy az iskolás korúak és a fiatalok között a romák országos aránya 20 %-ot tehet ki. Becsült adatok szerint a roma lakosság születéskor várható élettartama mintegy 8-10 évvel rövidebb a magyarországi átlaghoz képest.

A halálozási mutatók területi különbségei követik a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket. Azokban a szegény falvakban, amelyekben jelentős létszámú roma közösség él, a születéskor várható átlagos élettartam 60 év alatt van. Jelentős hátrányok érik a romákat már születéskor, hiszen magasabb körükben a koraszülés, az alacsonyabb születési súly, a csecsemőhalálozás. A krónikus és fertőző betegségek, fogyatékosságok magas száma és a rendkívül magas dohányzási arány az előző mutatókkal együtt, elsősorban a szegénységből, a rossz életkörülményekből adódik és megegyezik a hátrányos helyzetű szegény népesség mutatóival.

A szegénységgel, a szociális helyzettel összefüggő élet- és lakáskörülmények, valamint a környezeti tényezők igen nagymértékben befolyásolják a romák egészségi állapotát, az egészséges élet elérésének és az ellátórendszerekhez való hozzáférésnek, valamint az oktatásban való eredményes részvételnek, az öngondoskodásnak, a munkaerő-piaci érvényesülésnek az esélyeit. Az iskolázottsági mutatók az 1990-es években ugyan jelentős javulásra utalnak, de az országos adatokhoz képest az általános iskolák szintjén több mint háromszor nagyobb azoknak a roma tanulóknak az aránya, akik a korukhoz képest alacsonyabb osztályba járnak. Az érettségiző roma fiatalok aránya pedig az országos átlag töredékét teszik ki, s még mindig kivételnek számítanak a roma diplomások.

A cigány kisebbségi oktatás az évtized elején indult meg. A cigány gyermekek nevelése- oktatása magában foglalja a közoktatásnak mindazokat a feladatait, amelyeket a minden tanulónak járó szolgáltatásokon túl biztosít az e kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók számára. Az önkormányzatok feladatellátásához rendelt kiegészítő normatíva eredeti rendeltetése kezdetektől fogva nem csupán a felzárkóztatás volt, hanem a cigány kisebbség önazonosságának erősítése, hagyományainak, kulturális értékeinek megismerése, fejlesztése a közoktatás keretében, és emellett az iskolai esélyek biztosítása.

A tartalmi szabályozás és megfelelő dokumentumok, illetve előzmény híján az iskolák és a fenntartók az esetek többségében az ún. „felzárkóztatásra" korlátozták azt. A cigány kisebbségi oktatás szervezeti, tartalmi feltételei a magyar közoktatás reformjával nagyjából egy időben, 1997-ben a nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve (32/1997 (XI. 5.) MKM rendelet) kiadásával alakultak ki. E dokumentumok alapján az óvodában az iskolai életmódra való felkészítés mellett a gyermekek cigány kulturális nevelésben is részesülnek.

Az általános és középiskolában a cigány kisebbségi oktatás keretében az abban részt vevő tanulók kötelező jelleggel népismeret oktatásban, szülői igény szerint – erőteljesen a személyi feltételek függvényében – tanulhatják valamely cigány nyelvet, s mindezek mellett az iskolai esély biztosítása jegyében egyéni adottságaiktól függően részt vehetnek felzárkóztató, tehetséggondozó programokban.

A népismeret tantárgy oktatásához a tankönyvek csak a 2001. évtől állnak rendelkezésre. Elvben oktatható a két cigány nyelv (romani és beás), de standardi- zálása és a követelmények kimunkálása most van folyamatban, és csak ezt követően biztosíthatók a további szükséges dokumentumok és segédletek. Nem állnak rendelkezésre nyelvtanárok sem. Továbbá a cigány gyermekek hatékony nevelése-oktatása akár a kisebbségi programok keretében, akár azokon kívül felveti az igényt, hogy a pedagógusok romológiai ismeretekkel is rendelkezzenek. A romológiai képzés műhelyei lassan bár, de kezdenek kiépülni, azonban magának a romológiának mint diszciplínának is hosszú szakmai utat kell bejárnia az akkreditációig.

Minden nehézség ellenére tényként kell elfogadni, hogy ma mintegy 250 óvodában és 500 általános iskolában szerveznek cigány kisebbségi oktatást, becslések szerint mintegy 20 ezer óvodás és 50 ezer iskolás részére. Napjainkban a cigány gyermekek jelentős többsége általános iskolai végzettséghez jut. Az évtized oktatásügyének fontos eredményei az alternatív oktatási projektek, továbbá a roma fiatalok tanulásának és továbbtanulásának támogatására létesült állami és alapítványi ösztöndíjak rendszere, a felsőfokú továbbtanulás segítésére szervezett kezdeményezések. E projektek több ezer fiatalt érintenek. A magyar kormány további, a roma fiatalok társadalmi integrációját, az iskolai sikerességet elősegítő programokat valósít meg PHARE támogatással.

Hosszú távon elérendő célként kell kitűzni, hogy a cigány gyermekekkel való foglalkozás az oktatásban – a döntően politikai és jogi kérdéskörből – átalakuljon valóságos pedagógiai kérdéssé. Erre annál is inkább nagy szükség van, mivel a cigányság általános élethelyzetének javítása és társadalmi integrációjának elősegítése szempontjából egyik, talán legfontosabb kitörési pont az oktatás. Ma már tudott, hogy az iskolai sikertelenség nemcsak következménye, hanem egyszerre forrása lehet e népcsoport társadalmi marginalizálódásának.

A roma lakosságot gyakran emlegetik a rendszerváltás nagy gazdasági veszteseiként. A 1989-1990-es években megjelenő munkanélküliség tömegesen érintette a romákat, ők kerültek ki legnagyobb számban a munkaerő piacról és nekik jelenti a legnagyobb nehézséget a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. Ez szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a rendszerváltást követően először az alacsony iskolai végzettséggel is betölthető, szakképzettséget nem igénylő álláshelyek szűntek meg, ahol korábban a roma népesség többsége dolgozott. A magyarországi munkanélküliek között a cigány férfiak aránya 9,6%, a 15-54 éves korú cigány nők aránya pedig 7,9%. Az 1993. évi adatok szerint a munkanélküliként nem regisztrált, de nem aktív keresők aránya a cigányságon belül szintén jóval magasabb (40- 60%), mint az országos átlag (19-23%).

A munkahellyel nem rendelkező romák 60%-ának már hét évvel ezelőtt is több, mint két éven át nem volt tartós munkaviszonya. A helyzet azóta tovább romlott, ezt igazolja minden szociológiai kutatás. A rendszerváltás óta a munkaerőpiacon egyre nagyobb jelentőséget kap a munkavállalók emberi tőkéje, amely felhalmozásának legfontosabb feltétele a piacképes iskolai végzettséggel való rendelkezés. Az érettségi bizonyítvány megléte önmagában is, de a felsőfokú intézményekbe való továbblépést tekintve is döntő jelentőségű a munkaerő-piaci pozíciók megszerzése szempontjából.

Az országos mutatókhoz képest a magyarországi cigányság területi szerkezetében is jelentős eltérések vannak: a romáknak csupán 10 %-a él a fővárosban, ami fele az országos arányszámnak; a falvakban élő cigány népesség aránya viszont az országos 38 %-hoz képest 20-25 %-kal magasabb. A magyar társadalomban egyre szélesebb a szakadék a magasabb jövedelemmel rendelkezők és a szegényebb rétegek között. Egyre nagyobb távolság választja el az adót fizető, dolgozó középosztálybeli polgárokat és a feketegazdaságba menekülő vagy inaktív, leszakadó, marginalizálódó csoportokat. Ez a folyamat pedig nem kedvez a romák és nem romák közötti kapcsolatok javulásának. Ezt a leszakadást tovább erősíti az elöregedő falvakban, elnéptelenedő kistelepüléseken és a hanyatló városrészekben megjelent gettósodási folyamat, amely a cigányság fokozatos társadalmi elkülönülését eredményezi.

A cigány kisebbséggel kapcsolatos közgondolkodás megosztott. Dominánsabb az előítéletekkel terhes megközelítés, mint a toleráns, szolidáris viszonyulás a roma kisebbséghez. A köznapi megítélés egyszerűsítő, összevonó jellegű és gyakran alkalmaz negatív, előítéletes megállapításokat a különböző cigány közösségekről. Tényként kell megállapítani, hogy a mindennapi életben, a különböző intézményi ellátások során és a közigazgatás területén is előfordulnak a cigány lakosságot sújtó hátrányos megkülönböztetés egyedi esetei.

A kutatások eredményei valószínűsítik, hogy a többségi társadalom magatartásának átalakítása nélkül a jogvédelem csupán csatákat nyerhet, de abban a küzdelemben, ahol a romák teljes jogegyenlősége és jogbiztonsága a tét, még hosszú ideig nincs esély győzelemre. A szociológiai kutatások megállapításai szerint semmivel nem nagyobb a romák körében a bűnelkövetők aránya, mint az azonos társadalmi státuszú, marginalizálódott rétegek körében. Ennek ellenére a társadalomban sértő és diszkriminatív sztereotípiák élnek a romák és a bűnelkövetés kapcsolódó formáiról.

2. Roma kultúra

A cigány kisebbség nyelvi és kulturális szempontból nem homogén, több nyelv és kultúrkör megőrzéséről kell egyidejűleg gondoskodnia. A hazai roma lakosság kulturális és nyelvi szempontból három jelentős csoportra tagolható. Az első és legnagyobb csoport a magyar anyanyelvű un. „romungró", magyar cigányok, arányuk meghaladja a romák 70-75 %-át. A második nagy csoport a romanit beszélő „oláh" cigányok, arányuk 10-15 % körüli. A harmadik csoportot alkotják az ország dél-nyugati régiójában élő beás cigányok, akik archaikus román nyelvet beszélnek, arányuk 10 %-ra tehető. Napjainkban az oláh és beás anyanyelv használatának lassú visszaszorulása figyelhető meg. A cigány kultúra új keletű írásbelisége okán a roma kultúra hagyományos értékei a néprajzi kutatások alapján kerültek összegyűjtésre.

A cigány kisebbség kulturális értékeinek megőrzése és felmutatása a cigány és nem cigány lakosság elemi érdeke. A cigányságnak azért, mert identitása megtartásának nélkülözhetetlen eleme a kultúrája, a nem cigány lakosságnak pedig azért, mert integrálódni csak öntudatos identitással rendelkező népcsoport képes, ugyanakkor a többségi társadalom befogadóképessége függ az integrálódó népcsoport kultúrájának ismeretétől. Minden közösség akkor válhat igazán erőssé, ha vannak intézményei, ahol ösztönző és támogató környezetben vállalhatják és ápolhatják kultúrájukat, hagyományaikat, önazonosságukat, taníthatják gyermekeiket, szervezhetik meg rendezvényeiket, programjaikat. A cigány kultúra értékei nincsenek eléggé jelen a társadalmi köztudatban, és nem válnak a közműveltség részévé.

A kisebbségi kultúrának nem a többségi kultúrához való „felzárkózása" a kívánatos cél, hanem egyenrangú társadalmi integrációja, amelyben fontos szerepet kap, hogy a többségi társadalom ismerje és tisztelje a kisebbségi kultúrát. A cigány folklórnak, a cigány alkotó művészetnek a nemzeti emlékezet és a történelem részét kell képeznie, nem elegendő a kulturális alkotásokat kuriózumként, elkülönített „cigánykultúraként" feltüntetni. Péli Tamás, Szentandrássy István, Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József, Szécsi Magda, Bari Károly és mások munkássága a magyar irodalom és képzőművészet szerves része, alkotásaik a magyar és az európai kulturális örökség részei.

3. Nemzetközi környezet

3.1. A roma kisebbség Európában

Becslések szerint a világban mintegy 12 millió roma él. A legalább 8 millió főre becsült európai cigányság kisebb-nagyobb közösségei szinte minden európai államban megtalálhatók. Az európai cigányság mintegy 70%-a Közép- és Kelet-Európában él, ahol egyes országokban arányuk eléri vagy meghaladja az összlakosság 5%-át. Annak ellenére, hogy a cigányságot történelmének több mint fél évezrede ehhez a kontinenshez köti, a többségi társadalmak gyakran nem ismerik el őket önálló, teljes jogú európai népcsoportként.

A cigányságot évszázadokon keresztül sújtó hátrányos megkülönböztetés, elutasítás és üldöztetés eredményeképpen a romák minden országban igen nehéz körülmények között, az adott társadalmak peremére szorulva élnek, és részvételük a közéletben erősen korlátozott. A roma közösségek nehéz helyzete számos európai országban veszélyezteti a társadalmi kohéziót. Európát egyre jobban aggasztja a romák sorsa. A jó szándékú határozatok ellenére az általános elhatározás és a gyakorlati megvalósítás közötti szakadékot még a legeredményesebb helyi kezdeményezések sem tudták áthidalni.

Az egyes államok hatóságait hasonló problémák és megoldásbeli nehézségek nyomasztják. Következésképpen konszenzus kezd kialakulni abban, hogy a roma kisebbség többé nem zárható ki a jogoknak és értékeknek az európai nemzeteket egyesítő közösségéből. Közép- és Kelet-Európa kormányai egyre tudatosabban néznek szembe az államaikban felmerülő kérdésekkel. Magyarország módszeres, rendszerezett és a szándékok szerint a kormányzati ciklusokon átívelő munkájának példáját – néhány éves késéssel követve – , az elmúlt 2-3 év során Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Romániában és Bulgáriában szinte egyidejűleg fogalmaztak meg kormányzati célkitűzéseket és fogadtak el komplex intézkedéseket.

Magyarország a kérdés kezelésének rövid-, közép- és hosszú távú megközelítésével, az intézkedésekhez rendelt források, illetve a cigányság legitim képviselőivel kialakított folyamatos együttműködés vonatkozásában – minden létező probléma ellenére – a térségben is előremutató, koncepciózus cigánypolitikát valósít meg.

3.2. Nemzetközi szervezetek és jogi keretek

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, ennek bizottságai, illetve Miniszteri Bizottsága 1969-től, az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága 1977-től kezdődően szentel figyelmet a cigányság hátrányos megkülönböztetésének. 1993 óta a cigányság helyzetének kérdésköre az Európa Tanács legfőbb prioritásai közé tartozik. A célok között egyaránt szerepel a kisebbségek védelme, a fajgyűlölet, a türelmetlenség és a társadalmi leszakadás elleni harc. Az Európa Tanács arra ösztönzi a tagállamokat, hogy átfogó módon közelítsenek a nehézségek megoldásához.

A szervezet álláspontja szerint a helyzet tartós javulása csak akkor érhető el, ha a mindennapi nehézségek leküzdésére irányuló intézkedésekhez a probléma megoldását célzó hosszú távú elképzelések társulnak. Az Európa Tanács nem tartja elképzelhetőnek az előrelépést az érintett közösségek bevonása nélkül. Az Európa Tanács igazgatóságai évek óta kiemelt figyelemmel követik a magyar kormány komplex megközelítést alkalmazó romapolitikáját. A kisebbségvédelem két legjelentősebb európai jogi dokumentumának, a Kisebbségvédelmi Keretegyezménynek, illetve a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának végrehajtását ellenőrző szakértői bizottságok, a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, illetve az Európa Tanács illetékesei, szakértői helyszíni látogatások és megbeszélések során alakítják ki véleményüket.

Az Európa Tanács szakértő konzulens megbízásával segíti a hosszú távú stratégia elfogadására irányuló magyarországi tevékenységet, mivel megítélése szerint a stratégia elfogadása hosszabb távú elköteleződést fejez ki, hosszabban tartó intézményi és anyagi kötelezettségvállalásokkal jár, formailag is nagyobb nyomatékot ad a kérdésnek, végezetül pedig olyan társadalmi perspektívára utal, amely túllép a politikai elválasztó vonalakon és a véletleneken. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet az utóbbi időben szintén fokozódó figyelemmel fordul a roma kérdés felé. 1994-ben a varsói Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája mellett létrehozott Roma és Szinti Kapcsolódási Pontot 1998-ban megerősítették, és úgy határoztak, hogy fejleszteni fogják roma ügyekben az Európa Tanács, az EBESZ és az Európai Bizottság közötti együttműködést. Az EBESZ Nemzeti Kisebbségekkel foglalkozó Főbiztosa 2000 első felében tette közzé nagyszabású jelentését a romák helyzetéről az EBESZ országaiban.

3. 3. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás követelményei, az Unió értékelése

Az Agenda 2000 c. dokumentum, amely többek között az Európai Bizottságnak a tíz társult közép- és kelet-európai állam csatlakozási kérelméről kialakított véleményét tartalmazza, felhívja a figyelmet arra, hogy Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában a roma kisebbségnek hátrányos megkülönböztetéssel és szociális nehézségekkel kell szembenéznie. Hazánk csatlakozási szándékával kapcsolatban a dokumentum megállapítja, hogy Magyarország biztosítja a jogállamiságot, az emberi, valamint a kisebbségi jogok tiszteletben tartását és védelmét, de a fenti eredmények mellett a magyarországi cigányság gyakran igen súlyos gondokkal küzd és helyzete számos problémát vet fel.

A cigányság iskolázottsági mutatóinak javulása ellenére a roma és nem-roma lakosság közötti esélyegyenlőtlenség növekedett. Az Európai Unió Bizottsága 1998. évi éves jelentése méltatóan szól a cigányság életkörülményeinek javítására 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomagról, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy folytatni kell a romák helyzetének javítására tett erőfeszítéseket. Az 1999-es éves jelentés úgy ítéli meg, hogy a romák helyzete nem romlott, de nem is javult érzékelhetően. A jelentés részletesen ismerteti a romák helyzetének javítására tett kormányzati lépéseket, és pozitív példákat említ a roma önszerveződés és kultúramegőrzés fejlődésére.

Ugyanakkor megállapítja, hogy az intézkedések ellenére a romák helyzete továbbra is nagyon nehéz, és a kormányzati intézkedésekhez megfelelő költségvetési forrásokat kell kapcsolni. A 2000. novemberi éves jelentés megállapítja, hogy összhangban a Csatlakozási Partnerség rövidtávú célkitűzésével és az 1999. áprilisában elfogadott középtávú roma akcióprogrammal, a Kormány speciális támogatást biztosított a roma kisebbség nehéz helyzetének kezelésére. Intézkedések születtek az oktatás (ösztöndíjak és oktatási intézmények támogatása), a kultúra (a helyi közösségek megerősítésében és a roma kultúra megőrzésében nagyon fontos szerepet játszó roma közösségi házak megnyitása), a foglalkoztatás (közhasznú és közmunka programok), a lakásügy, az egészségügy és a diszkrimináció-ellenesség (diszkriminációs ügyek bíróság elé kerülése, oktatási ügyekért felelős biztos kinevezése) terén.

A roma népesség gyenge egészségi állapota és létfeltételei, a lakáshoz jutás vonatkozásában tapasztalható diszkrimináció, a roma gyermekek kisegítő iskolákba történő irányítása azonban továbbra is problémát jelent. 2000-ben a középtávú akcióprogram végrehajtása irányába tett fontos lépésként összesen 19 millió euró értékben speciális költségvetési források váltak hozzáférhetővé, az intézkedéscsomagtól ugyanakkor csak középtávon várhatók valódi eredmények, miközben a roma lakosság helyzete továbbra is nehéz marad. Az Európai Unió anyagi és szakmai segítségnyújtásának legfontosabb eszköze az egyes országokban a Phare nemzeti program, amelynek keretében Magyarországon 1999-ben egy oktatási témájú, 2000-ben pedig a NEKH roma társadalmi integrációs programja nyert támogatást.

A nem kormányzati szervezetek projektjeihez forrást biztosító Phare Democracy and Phare Lien programok keretében 1993-tól kezdődően csaknem 2 millió euro értékű támogatás érkezett Magyarországra. Az Európai Unió, mint szervezet a kisebbségi kérdésben saját jogszabályokat nem alakított ki. Az emberi jogok védelme ugyanakkor a közösségi jog egyik alapelve, amelyet a tagállamoknak az Amszterdami Szerződés szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményének, illetve a tagországok közös alkotmányos tradíciói alapján biztosítaniuk kell. Ennek megfelelően a csatlakozásra való felkészülés fontos részét képezi az Európa Tanács egyezményeinek elfogadása.

Az Európai Unió ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt fektet a diszkrimináció elleni fellépésre, a faji/etnikai alapú megkülönböztetés elleni küzdelem azonban, a rasszizmus és intolerancia utóbbi évtizedben érezhető megerősödése miatt különösen előtérbe került. Amszterdam óta a kérdés nemzeti szintű szabályozását meghaladó közösségi szintű intézkedésekre is lehetőség van, az EK Szerződés 13. cikke alapján. Az Európai Unió Tanácsa 2000. novemberében véglegesítette a 2001-2006. közötti időszak diszkrimináció elleni küzdelmének Akcióprogramját, 2000. októberében a foglalkoztatás területén megvalósítandó egyenlő bánásmód keretét biztosító irányelvről született megegyezés, 2000. 06. 29-én pedig elfogadásra került a faji és etnikai alapú diszkriminációt tiltó direktíva. Ez utóbbi irányelv meghatározza mind a közvetlen, mind a közvetett diszkrimináció fogalmát, kimondva azok tilalmát, tárgyi hatálya a foglalkoztatás, a képzés, a foglalkoztatási és munkafeltételek, a szervezeti tagság, szociális védelem, szociális kedvezmények, oktatás és közszolgáltatások területére terjed ki, s nemcsak az Unió, hanem az EU területén tartózkodó harmadik országok állampolgáraira is vonatkozik.

Az irányelv megadja a jogorvoslathoz való hozzáférés kereteit, amit hatékonyabbá és eredményesebbé tehet a bizonyítási teher megfordítása, illetve a sértettek retorzióval szembeni védelme biztosításának kötelezettsége. Kimondja, hogy a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszok kivizsgálásával független szervnek kell foglalkozni. A tagállamok feladatává teszi, hogy az irányelv végrehajtása érdekében elfogadott nemzeti szabályozásról megfelelő módon, széles körben nyújtsanak információt. A tagállamoknak 2003. 07. 19-ig kell meghozniuk, illetve módosítaniuk az Irányelv végrehajtását biztosító nemzeti jogszabályokat. Az Irányelv minimum-követelményrendszert fogalmaz meg, a tagállamok annál több jogot biztosíthatnak állampolgáraiknak, de kevesebbet nem.

Magyarországnak, mint az Európai Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytató országnak biztosítania kell, hogy csatlakozását követően a magyar jogrend e tekintetben is harmonizáljon a közösségi szabályokkal. Az igazságügyi miniszter ennek érdekében 2001. márciusában munkacsoportot hozott létre, mely javaslatot tesz a Kormánynak a hazai antidiszkriminációs joganyag esetlegesen szükségessé váló módosítására. Az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez 2000-ben kiegészítő jegyzőkönyvet csatoltak, amely kimondja, hogy senki nem szenvedhet hátrányos megkülönböztetést semmilyen közhatóságtól semmiféle alapon. A Jegyzőkönyvet 2000. 11. 4-én nyitották meg aláírásra a tagországok előtt Rómában, az Emberi Jogokkal foglalkozó európai miniszteri értekezlet alkalmából.

Magyarország az elsők között csatlakozott a jegyzőkönyvhöz. Magyarország az Emberi Jogok Európai Egyezménye mellett részese az Európa Tanács mintegy ötven konvenciójának, így a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménynek is.


Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ 3

1. A HOSSZÚ TÁVÚ STRATÉGIA SZÜKSÉGESSÉGÉNEK INDOKAI

 
1. 1. A roma lakosság társadalmi helyzete 5
1. 2. A roma kisebbség képviseleti tevékenységének megjelenése 7
1. 3. A mindenkori középtávú kormányzati intézkedések és az ehhez kapcsolódó éves akciótervek folyamatos, szakszerű végrehajtása, továbbfejlesztése
8

2. A HOSSZÚ TÁVÚ STRATÉGIA ALAPELVEI

 
2. 1. Társadalmi szolidaritás, méltányosság 12
2. 2. Partnerség, felelősségvállalás 12
2. 3. Szubszidiaritás, decentralizáció, helyi szintű fejlesztés 13
2. 4. A roma kultúra értékeinek megőrzése, átadása 14
2. 5. Emberi jogok tiszteletben tartása, a hátrányos megkülönböztetés tilalma 15
2. 6. Nyilvánosság, átláthatóság 15 2. 7. Komplexitás, programharmonizáció 15
2. 8. Forráskoncentráció, a programok folyamatos fenntarthatóságának finanszírozási garanciája 17

3. A STRATÉGIA PRIORITÁSAI

 
3. 1. A családok önfenntartó képességének erősítése – ágazati prioritások

19

3. 1. 1. Oktatás

19

3. 1. 2. A munkaerő-piaci helyzet javítása

26

3. 1. 3. Családjóléti kondíciók fejlesztése

32

3. 2. A társadalmi kohézió erősítése – horizontális prioritások 37
3. 2. 1. A romák társadalmi kirekesztődésének megelőzése, megakadályozása 37
3. 2. 2. A romák közéleti szerepvállalásának erősítése 40

4. A HOSSZÚ TÁVÚ STRATÉGIA KIDOLGOZÁSÁNAK ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ELJÁRÁSI MÓDJAI

 
4. 1. A stratégia irányelveiről, prioritásairól szóló társadalmi vita lebonyolítása, a társadalmi vita során megfogalmazásra kerülő javaslatok és elvárások összegzése, rendszerezése
48
4. 2. Országgyűlési döntés – legitimáció 48
4. 2. 1. A hosszú távú stratégiát meghatározó országgyűlési döntés lehetséges tartalmi elemei 49
4. 3. Monitorozás, értékelés 50

MELLÉKLET

 
A hosszú távú stratégia illeszkedése a társadalmi folyamatokhoz 53
1. A roma lakosság társadalmi mutatói 53
2. Roma kultúra 60
3. Nemzetközi környezet 62
3. 1. A roma kisebbség Európában 62
3. 2. Nemzetközi szervezetek és jogi keretek 63
3. 3. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás követelményei, az Unió értékelése 66