| Nosztalgia-Ostalgia |
| Nagy szeretettel meghívjuk következő rendezvényünkre, a február 5-én, pénteken, délután 5 órakor kezdődő "Nosztalgia-Ostalgia" című kiállításunk megnyitó ünnepségére. A kiállítás anyaga válogatás az 1950-es, '60-as, '70-es években az NDK-ban forgalmazott magyar filmek reklámjaiból. |
 |
 |
A Német Demokratikus Köztársaságban – fennállása negyven esztendeje alatt – több száz magyar filmet forgalmaztak a mozikban. A szocialista tábor akkoriban elfogadott gyakorlata szerint ún. filmátvételi bizottságok utaztak egymás országaiba és a megvételre felajánlott kínálatot megtekintve válogatták ki az aktuális kvótában előírt számú filmet. (Az egymástól vásárlandó filmek számát általában minisztériumi szinten és kölcsönösségi alapon rögzítették.) Így a válogatásnál egyaránt érvényesültek az eladó és a vásárló ország ideológiai és esztétikai szempontjai. Különösebb levéltári kutatás nélkül is bizton állítható, hogy sajátos helyzete miatt az NDK moziforgalmazása óvatos volt a politikailag kényes témájú filmekkel. Például az 1956-os események hivatalos értelmezését tükröző, de filmművészetileg jelentéktelen Tegnap eljutott a kelet-német mozikba, míg a fesztiváldíjakkal elhalmozott Szerelem csak a stúdiómozi-hálózatba, minden különösebb reklám nélkül. Érdekes adalék, hogy a Móricz Zsigmond művén alapuló Forró mezők (1948), amely Karády Katalin disszidálása miatt lekerült a magyar mozik műsoráról, az NDK-ban 1957-től látható volt. Összegezve: a kelet-német mozikban inkább a szórakoztató műfajfilmek (pl. Rákóczi hadnagya) és a konzervatívabb társadalmi drámák (pl. Édes Anna) jutottak el a mindenkori magyar filmtermésből, bár nem maradhattak ki teljesen az olyan világhíressé lett rendezők művei sem, mint Jancsó Miklós, Makk Károly vagy Szabó István, nem is szólva olyan mindmáig megrázó klasszikus művekről, mint a későbbi új hullám előfutárának tartott Budapesti tavasz (1955, rendezte: Máriássy Félix) .
Nem csoda, hogy igen népszerűek voltak a magyar filmek, amelyek tartalmilag és formailag is szabadabbnak hatottak a meglehetősen vonalas hazai filmterméshez képest. Ennek ékes bizonyítéka az a rendkívül gazdag anyag is, amelyből a tervezett kiállítás összeáll: nyolcvan plakát, kétszáznál is több képeslap, hatvan műsorfüzet, nem beszélve a szaksajtó cikkeiről. A központi propaganda mellett sokszor külön plakátok és szórólapok készültek az egyes tartományokban is, tehát igen változatos lehet egy-egy nagyobb népszerűségnek örvendő – vagy nagyobb közönségnek szánt – film reklámanyaga. Ráadásul nemcsak a filmekről születtek plakátok, vitrinfotók és persze cikkek a sajtóban: a NDK-ban népszerű magyar színészekről és színésznőkről is számos, különböző méretű sztárfotó készült. Ahogy a filmcímek, úgy e nevek közül is sok ismeretlenül csenghet a mai közönségnek, köztük a külföldre távozott Ferrari Violettáé, aki később a NSZK-ban folytatta színészi pályafutását, vagy Szilvássy Annamáriáé, aki a Szélhámosnő címszerepe után pár német produkcióban is játszott – akárcsak Bús Kati, Sáfár Anikó, Sütő Irén, Tarján Györgyi. Épp az újabb nemzedék – s nemcsak a nosztalgiázó idősebbek - kedvéért érdemes megidézni őket olyan közismert arcok mellett, mint Bara Margit, Gábor Miklós, Kállai Ferenc, Krencsey Marianne és Vass Éva.
Mindebből világosan következik, hogy nem a filmek esztétikai vagy helyi értéke volt a fő szempont a kiállításon való bemutatásuknál, hanem a róluk készült reklámanyag minősége és persze mennyisége. Ezáltal sajátos körkép tárul fel a magyar film jelenlétéről az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek Kelet-Németországában - a Forró mezőktől (1948) az Angi Veráig (1978) és végül a Mephistóig. Jó - és kivételes – alkalom ez mind a nosztalgiázásra, mind az
okulásra!
Berkes Ildikó
filmtörténész
a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatóhelyettese |
|
|
vissza az oldal tetejére -
a kategória további hírei -
főoldal
|
|
|
 |
|
| Törvény-dosszié: |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| A szegedi Nemzetiségek Háza |
|
|
| A kisebbségi nyelvek támogatói |
|
|
|
|
